A Prader Willi szindróma az elhízás leggyakoribb olyan formája , amelyet egyetlen gén meghibásodása okoz. Egyik jellemző tünete a fékezhetetlen étvágy, a falánkság, ezt gyakran emlegetik a betegség szinonimájaként. Pedig ez csak a betegség egyik tünete.
Tünetek: alacsony születési súly, nagyfokú izomgyengeség, lassú súlygyarapodás, falánkság
A betegség 10-25 ezer gyerekből egyet érint, szórványosan fordul elő.

A régiós adatok alapján Magyarországon 18 ezer gyerekből hozzávetőlegesen egy érintett. 

A svédek komolyabb felmérést is végeztek, célzottan szűrték a kicsiket, náluk 12-13 ezer gyerekből egy bizonyult betegnek. A szindróma gyakorisága mindkét nemben egyenlő, családon belüli öröklődése nem jellemző. Az ismétlődés veszélye igen kicsi, kevesebb, mint 1 százalékos.
A betegség hátterében komplex genetikai okok állnak. Röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy nem a klasszikus értelemben vett domináns vagy recesszív módon öröklődik. Emiatt nem halmozódik családon belül sem.

A tünetek hátterében valójában egy központi idegrendszeri eltérés áll, amely miatt többek közt fékezhetetlenné válik az étvágy. Azaz míg az egészséges gyerekek étvágyközpontja kikapcsol, ha a kicsik jóllaktak, addig a Prader Willi szindrómás gyerekeké nem. Ezek a gyerekek sosem tudnak eleget enni, ami miatt nagyon kövérek lesznek.
A betegség genetikai vizsgálattal igazolható, amit a tünetek alapján felállított klinikai gyanú esetén végeznek el. A vizsgálat vérből származó sejtek DNS-éből történik.
Az érintettek kis súllyal születnek, életük első évében legfőbb tünetük a nagyfokú izomgyengeség (hypotonia), súlyuk is nagyon lassan gyarapodik. Utóbbi oka éppen az izomgyengeség, lévén a száj körüli izmaik is olyan gyengék, hogy elfáradnak az evéstől. A gyerekeket még szoptatni is nehézkes, többségüket nem is lehet, így szondából, cumisüvegből kell táplálni őket. Ez az egyik legjellegzetesebb különbség az egyszerű elhízás és a Prader Willi szindróma között. Az a gyerek, aki már egy hónapos korában két kilót hízott, egészen biztosan nem Prader Willi szindrómás. 

A Prader Willi szindrómás gyerekek csak idővel, 1-6 éves korukban lesznek falánkak, akkor válik étvágyuk fékezhetetlenné. Jellemzően magát a szindrómát is csak ekkor ismerik fel. 

A betegek mentális képessége nagyon különböző, van olyan beteg, aki leérettségizett, de akadnak köztük olyanok is, akik mentálisan is súlyosan sérültek. A betegeknél jelentkezhetnek magatartási problémák, dührohamok is.
A Prader Willi szindróma nem gyógyítható, csak megfelelő életmóddal, fejlesztő módszerekkel tartható karban. Léteznek olyan diétás módszerek, tanácsok (például az ételhez való hozzájutás megakadályozása), amelyek segíthetnek, de mivel a gyerekeknek az étvágyszabályozási központja nem működik megfelelően, az előírások nagyon nehezen betarthatók.

A viselkedési problémák kezelésére szükség lehet nevelési és pszichológiai tanácsadásra is. Tudni kell, hogy viselkedést befolyásoló és étvágycsökkentő szerek alkalmazása e betegségnél nem javasolt. Súlyos esetben egyedül a haloperidol vagy fluoxetin hatóanyagú készítmények lehetnek hatásosak. Szóba kerülhet növekedési hormon (GH) adása is, ami növeli a testmagasságot, javítja az izomerőt, ezáltal megkönnyíti a fejlesztést, a rendszeres testmozgást, kedvezőbb testösszetételt biztosít, ezáltal segítve az elhízás fokozódásának megelőzését. Azt viszont fontos kiemelni, hogy a növekedési hormon adása nem jelenti az intelligencia javulását, mivel a mentális képességekre gyakorolt hatása nem bizonyított.

Ha endokrinológiai vagy anyagcsere-betegség alakul ki (például inzulinrezisztencia, férfi nemi hormon alulműködés, pajzsmirigy alulműködés) szükség lehet megfelelő hormonpótlásra is. Az érintetteknél az alacsony izomerő és a légzési gyengeség miatt gyakoribbak lehetnek a légúti fertőzések, ezek miatt antibiotikumos kezelésre lehet szükség.

A betegség nem gyógyítható, csak karbantartható. Az életkilátásokat a szövődmények nagyban rontják, az érintetteket gyakran elveszítik a húszas éveik végén, harmincas éveik elején.

A genetikai háttértől és a fejlesztési lehetőségektől függően a Prader Willi szindróma kimenetele igen nagy egyéni eltéréseket mutat. Mind felnőttkorban, mind gyerekkorban fokozott a hirtelen halál kockázata (körülbelül évi 3 százalékos ennek valószínűsége), elsősorban az elhízáshoz kötődő keringési és légzési okok miatt. Ha sikerül a túlevést kontrollálni és az elhízást megelőzni, normál élettartam várható. 

A magatartási problémák, dührohamok fiatal felnőtt korban javulhatnak. Kontrollált körülmények között az érintettek képesek közösségben élni.

A Prader Willi szindróma az elhízás leggyakoribb olyan formája , amelyet egyetlen gén meghibásodása okoz. Egyik jellemző tünete a fékezhetetlen étvágy, a falánkság, ezt gyakran emlegetik a betegség szinonimájaként. Pedig ez csak a betegség egyik tünete.
Tünetek: alacsony születési súly, nagyfokú izomgyengeség, lassú súlygyarapodás, falánkság
A betegség 10-25 ezer gyerekből egyet érint, szórványosan fordul elő.

A régiós adatok alapján Magyarországon 18 ezer gyerekből hozzávetőlegesen egy érintett. 

A svédek komolyabb felmérést is végeztek, célzottan szűrték a kicsiket, náluk 12-13 ezer gyerekből egy bizonyult betegnek. A szindróma gyakorisága mindkét nemben egyenlő, családon belüli öröklődése nem jellemző. Az ismétlődés veszélye igen kicsi, kevesebb, mint 1 százalékos.
A betegség hátterében komplex genetikai okok állnak. Röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy nem a klasszikus értelemben vett domináns vagy recesszív módon öröklődik. Emiatt nem halmozódik családon belül sem.

A tünetek hátterében valójában egy központi idegrendszeri eltérés áll, amely miatt többek közt fékezhetetlenné válik az étvágy. Azaz míg az egészséges gyerekek étvágyközpontja kikapcsol, ha a kicsik jóllaktak, addig a Prader Willi szindrómás gyerekeké nem. Ezek a gyerekek sosem tudnak eleget enni, ami miatt nagyon kövérek lesznek.
A betegség genetikai vizsgálattal igazolható, amit a tünetek alapján felállított klinikai gyanú esetén végeznek el. A vizsgálat vérből származó sejtek DNS-éből történik.
Az érintettek kis súllyal születnek, életük első évében legfőbb tünetük a nagyfokú izomgyengeség (hypotonia), súlyuk is nagyon lassan gyarapodik. Utóbbi oka éppen az izomgyengeség, lévén a száj körüli izmaik is olyan gyengék, hogy elfáradnak az evéstől. A gyerekeket még szoptatni is nehézkes, többségüket nem is lehet, így szondából, cumisüvegből kell táplálni őket. Ez az egyik legjellegzetesebb különbség az egyszerű elhízás és a Prader Willi szindróma között. Az a gyerek, aki már egy hónapos korában két kilót hízott, egészen biztosan nem Prader Willi szindrómás. 

A Prader Willi szindrómás gyerekek csak idővel, 1-6 éves korukban lesznek falánkak, akkor válik étvágyuk fékezhetetlenné. Jellemzően magát a szindrómát is csak ekkor ismerik fel. 

A betegek mentális képessége nagyon különböző, van olyan beteg, aki leérettségizett, de akadnak köztük olyanok is, akik mentálisan is súlyosan sérültek. A betegeknél jelentkezhetnek magatartási problémák, dührohamok is.
A Prader Willi szindróma nem gyógyítható, csak megfelelő életmóddal, fejlesztő módszerekkel tartható karban. Léteznek olyan diétás módszerek, tanácsok (például az ételhez való hozzájutás megakadályozása), amelyek segíthetnek, de mivel a gyerekeknek az étvágyszabályozási központja nem működik megfelelően, az előírások nagyon nehezen betarthatók.

A viselkedési problémák kezelésére szükség lehet nevelési és pszichológiai tanácsadásra is. Tudni kell, hogy viselkedést befolyásoló és étvágycsökkentő szerek alkalmazása e betegségnél nem javasolt. Súlyos esetben egyedül a haloperidol vagy fluoxetin hatóanyagú készítmények lehetnek hatásosak. Szóba kerülhet növekedési hormon (GH) adása is, ami növeli a testmagasságot, javítja az izomerőt, ezáltal megkönnyíti a fejlesztést, a rendszeres testmozgást, kedvezőbb testösszetételt biztosít, ezáltal segítve az elhízás fokozódásának megelőzését. Azt viszont fontos kiemelni, hogy a növekedési hormon adása nem jelenti az intelligencia javulását, mivel a mentális képességekre gyakorolt hatása nem bizonyított.

Ha endokrinológiai vagy anyagcsere-betegség alakul ki (például inzulinrezisztencia, férfi nemi hormon alulműködés, pajzsmirigy alulműködés) szükség lehet megfelelő hormonpótlásra is. Az érintetteknél az alacsony izomerő és a légzési gyengeség miatt gyakoribbak lehetnek a légúti fertőzések, ezek miatt antibiotikumos kezelésre lehet szükség.

A betegség nem gyógyítható, csak karbantartható. Az életkilátásokat a szövődmények nagyban rontják, az érintetteket gyakran elveszítik a húszas éveik végén, harmincas éveik elején.

A genetikai háttértől és a fejlesztési lehetőségektől függően a Prader Willi szindróma kimenetele igen nagy egyéni eltéréseket mutat. Mind felnőttkorban, mind gyerekkorban fokozott a hirtelen halál kockázata (körülbelül évi 3 százalékos ennek valószínűsége), elsősorban az elhízáshoz kötődő keringési és légzési okok miatt. Ha sikerül a túlevést kontrollálni és az elhízást megelőzni, normál élettartam várható. 

A magatartási problémák, dührohamok fiatal felnőtt korban javulhatnak. Kontrollált körülmények között az érintettek képesek közösségben élni.